Várakozás

Szombaton vittünk egy nagy autónyi cuccot, betettük a garázsba. Előzőleg megkértük, hogy pakoljanak ki. Szerencsére megtörtént. A néni pedig még mindig nem veszi komolyan, hogy megvásároltuk a házat. 2012. június 25-től tulajdonosok vagyunk, de ő még mindig nem keresi a lakást. Aug. 8.-i határidőt adtunk szombaton, megkértük, addig költözzön ki. Tegnap hívta O. a nénit, hogy sikerült-e valami lakást nézni, kiderült, hogy még semmit nem néztek. Hétfőn elküldtem a néninek postán 10 db kinyomtatott hirdetést, ami az ő keresési feltételeinek megfelel, azokat sem nézték meg. Tegnap este elpityeregtem magamat. Olyan reménytelennek tűnik már minden. Az albérletünkben minden felforgatva, dobozokban, alig van pár cuccom. Én eszetlen tyúk, bezsákoltam a nyári cuccaimat is, amit persze már elszállítottunk. A pasim okosabb volt. Nah, mindegy. A legborzasztóbb, hogy az 1000 nm, tavasszal felszántott kertben most mellig érő parlagfű meg hasonló haszonnövények vannak. Hozzá sem értek, elég lelombozó volt megpillantani...


Pár fotó a házról, még februárban készültek:

Utcáról

Bejárat

Az egész udvar egy nagy betondzsungel... még

Kút

Garázs

Hátulról a kert. Semmi fa, semmi bokor... Most mellig ér a dzsuva...